Napi gondolatébresztő

A halál se nem nyomasztó, se nem csábító. Egyszerűen az élet része.
Bölcsességek -- 365 buddhista bölcsesség az év minden napjára

Gyermekpszichológusnál V. - Kamasz-panasz

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Előző írásunkban a kisgyerekek pszichoterápiájába pillanthattunk be. A kamaszok terápiája kicsit más. Ahhoz, hogy megértsük és segíteni tudjuk őket, szülőként és terapeutaként is tisztában kell lennünk a serdülőkor fejlődési sajátosságaival.

Mottó:  „Mikor szeretni már nincs mit bennem, akkor nagyon kell, hogy szeress engem!”  /Somló Tamás/

A kamaszok körül izzik a levegő. Érzékenyek, szélsőségesek, kritikusak, lázadnak és feszegetik a határokat. Fogékonyak és nyitottak az új élményekre, válaszokat keresnek az élet nagy kérdéseire. Törekednek az önkifejezésre, külső megjelenésük, zenei ízlésük belső világukat tükrözi. A felnőttek helyett a kortársak véleménye a mérvadó számukra, kritikájuk célpontjában gyakran szüleik állnak. Útkeresésük tele van ellentmondásokkal. Száműznék a szabályokat, a kontrollt, miközben szükségük van a biztonságot adó keretekre. Fantáziálnak a jövőről, terveket szőnek, mégis a pillanatnak élnek, és nem mérlegelik a következményeket. Vágynak a mély kötődésre, ugyanakkor tartanak is tőle. Felerősödnek szexuális vágyaik, de lelkileg még éretlenek a felnőtt intim kapcsolatra.

Ebben a dinamikus és nehéz időszakban fontos feladataik vannak. Ki kell alakítaniuk egyéniségüket, meg kell válaszolniuk a Ki vagyok?, Honnan jöttem?, Miért vagyok?, Hova tartok? - kérdéseit. Le kell válniuk szüleikről, meg kell találniuk azt az érzelmi távolságot, amely még biztonságot ad, ua. nem korlátoz túlságosan. Meg kell barátkozniuk a hormonális hatások eredményeként átalakult testükkel, meg kell tanulniuk ösztöneik szabályozását és a kortárs kapcsolatokban a lelki közelség átélését. Miközben az életkori kihívásoknak igyekeznek megfelelni, átmenetileg szembetalálhatják magukat a következő jelenségek valamelyikével, vagy akár többel is közülük:

• önértékelési bizonytalanság;

• közösségi beilleszkedési nehézségek, elszigetelődés a kortársaktól;

• iskolai teljesítményproblémák, „lógás”;

• indulatszabályozási nehézségek (agresszív viselkedés mások, vagy önmaguk felé);

• hangulati labilitás, hangulatzavarok (öngyilkossági gondolatok, késztetések);

• alvászavarok;

• evészavarok (kövérség, falás, önéheztetés);

• kockázatkereső, deviáns viselkedés (dohányzás, alkohol, drog, extrém helyzetek keresése, szökés otthonról, szektákhoz csatlakozás).

A felsoroltakkal való küzdelem nem csak a kamaszok, hanem a szülők számára is megterhelő. Számukra a felelősségen túl talán a legnagyobb kihívás kibírni ezt az időszakot úgy, hogy közben elfogadják gyerekük önállósági törekvéseit. Az sem jó, ha túl nagy távolságot tartanak, és az sem, ha túlaggódják magukat. A nehéz pillanatokban segítséget jelenthet saját kamaszkori élményeik, emlékeik, problémáik felidézése. Vajon mit gondoltak magukról, szüleikről és a világról? Voltak-e önmagukkal kapcsolatban negatív érzéseik, gondolataik? Hogy ment az iskola, tanultak-e? Feszegették-e a határokat? Hogy választottak barátot, voltak-e barátaik? Hova jártak szórakozni, mivel töltötték a szabadidejüket? Az emlékezés visszavezeti a szülőket a múltba, és ha maradtak abból az életkorból megoldatlan konfliktusaik, ezek rendezésére is lehetőséget teremt.

A kamaszok szélsőséges érzelmeit, viselkedését látva szülőként nehéz lehet eldönteni, hogy „átlagos” életkori jelenségekről van-e szó, amelyek a normál fejlődés részei, vagy olyan reakciókról, amelyek miatt már szakember segítségére is szükség van. A komoly, hosszan tartó hangulati labilitást, vagy az önsértő, egészséget veszélyeztető viselkedést mutató kamasz nem maradhat segítség nélkül. Tartós, fél éven túli fennállás esetén vészjelzésnek tekinthetők azok a viselkedések is, amelyek megakadályozzák a serdülőt abban, hogy a következő fejlődési szintre lépjen. A serdülőkor szakértője, Moses Laufer  nyomán ezek a következők:

• amikor a serdülő képtelen a hétköznapi kihívások megoldására, helyette gyerekes viselkedések mögé menekül (pl. elvárja, hogy szülei mentsék ki egy iskolai konfliktushelyzetből);

• túl erős az önkontrollja, képtelen ellazulni;

• szociális kapcsolatai nem segítik felnőtté válásában (pl. koránál kisebb gyerekek vagy felnőttek társaságát keresi, az ellenkező neműek társaságát kerüli);

•  szüleivel szemben egyáltalán nem lázad, kortársaihoz nem tud kapcsolódni;

•  nem képes érzelmek átélésére,  akkor sem szomorú vagy boldog, ha erre oka lenne;

• nem tudja elkülöníteni mások róla alkotott vélt és valós képét (pl. úgy érzi, hogy mindenki őt nézi, rajta nevet);

• fél a jövőtől, nincsenek tervei, nem lát perspektívát maga előtt;

• önmagáról való gondolatai megbénítják (pl. fél, hogy megőrül, attól tart, hogy rossz partner, vagy attól, hogy homoszexuális).

A serdülőterápiának megvannak a maga szabályai. A16 éves vagy idősebb kamasz már maga döntheti el, hogy igényli-e szülei bevonását a terápiába. Lehet, hogy az első találkozásra még közösen érkeznek, majd csak ő jár rendszeresen. Előfordulhat, hogy időről-időre közös találkozások is beiktatásra kerülnek, de arra is lehetőség van, hogy a kamasz ne avassa be szüleit a folyamatba. Az is megtörténhet, hogy a pszichológus érzi úgy, hogy fontos lenne a szülőkkel találkoznia, ennek okát és módját azonban meg kell beszélnie a fiatallal, beleegyezését kell kérnie a találkozáshoz, melyen majd ő is jelen lesz. Amikor pedig a kamasz nem akar szakemberhez fordulni, akkor a szülő kérhet segítséget abban, hogy mivel támogathatná gyerekét.

A kamaszterápiában a pszichológus feltérképezia serdülő motivációját,szüleivel való kapcsolatát, kortárskapcsolatait,saját testéhez való viszonyulását,valamint szülei viszonyulását a kamaszkori változásokhoz.A terápiás módszer kiválasztásakor igazodik a kamaszkori fejlődési sajátosságokhoz. A kamaszok önismereti igénye nagy, szívesen beszélgetnek, de általában nem akarnak hosszú terápiát, néhány találkozás után szeretnék a maguk útját járni. Nehezen köteleződnek el, terápiás elköteleződésük is inkább rövidtávra szól, váratlanul kiléphetnek, kimaradhatnak a helyzetből. A terápiás motiváció és befektetés szempontjából viszont óriási előny, amikor maguk kérnek segítséget. A felsoroltak miatt a módszer kiválasztásakor előnyt élveznek a rövid, időhatáros terápiák. A „négyüléses serdülő konzultáció” például alkalmas az aktuális probléma rövid körüljárására, és lehetővé teszi az anonimitást is.

Mivel a kamaszok életében nagyon fontos a társak visszajelzése, egy kortárs csoportban lelkesebben vesznek részt. A csoportterápiás módszerek (pl. művészetterápia, filmterápia, pszichodráma) jó keretet adnak problémáik megbeszéléséhez, átdolgozásához. A terápiás csoport tematikája igazodik a kamaszokat foglalkoztató alaptémákhoz, lehetőségét ad az önkifejezésre, biztonságos közege pedig megfelelő gyakorlóterepet biztosít. A csoporttagok visszajelzéseket kaphatnak egymástól, átélhetik az érzelmi támogatást és elfogadást, megtanulhatnak odafigyelni társaikra. Megtapasztalhatják, hogy problémáikkal nincsenek egyedül, javulhat önértékelésük, fejlődhet érzelemkifejezésük és szimbolikus gondolkodásuk.

A kamaszkor „feladatait” nem lehet elkerülni, elvégzésük az egészséges fejlődés része és feltétele. Ahhoz, hogy mély és intim kapcsolatokat, önálló életet tudjunk kialakítani, később családot alapítani, érzelmileg le kell válnunk szüleinkről. A leválás nem elfordulást vagy elválást jelent. A leválás lehetőség a kamasznak és a szülőnek egyaránt, általa kapcsolatukat újrafogalmazhatják, és hosszú távon megerősíthetik.

Kovács Erika - klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta

 

 

Itt íratkozhat fel folyamatosan frissülő tartalmainkra (RSS)

Tartalom átvétel