Napi gondolatébresztő

Vannak emberek, akik soha nem jutnak Fantáziába -- mondta Korándi úr --, és vannak, akiknek sikerül, viszont örökre ott maradnak. És akadnak egyesek, akik eljutnak Fantáziába és vissza is térnek onnan. Úgy, mint te. És ezek hoznak gyógyulást mindkét világnak.

A Végtelen Történet

Gyermekpszichológusnál III. - A pszichológus eszköztára

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

A cikk megjelent a Babainfo Magazin 2013 szeptember-októberi számában

Lapunk előző számaiban körbejártuk, hogy milyen helyzetekben érdemes pszichológus segítségét kérni, és láthattuk, hogy a szülőkonzultáció módszere hogyan segít a problémák azonosításában és a változás elindításában. Ebben a fejezetben megismerhetjük azt az eszköztárat, amely a szakember rendelkezésére áll a gyermekkel/kamasszal való kapcsolatfelvételhez és ismerkedéshez, a problémák mélyebb feltárásához és megértéséhez.

Minden családban előfordulhatnak olyan konfliktushelyzetek, amelyek megoldásához már nem elegendő, ha csak a szülők beszélgetnek a szakemberrel, hanem terápiás beavatkozásra is szükség van. Ennek első lépése a kisgyermek vagy a kamasz pszichológiai vizsgálata, majd az eredmények tükrében a terápiás lehetőségek, lépések megbeszélése.

Álljon itt – a teljesség igénye nélkül - néhány szituáció, amelyben pszichológiai vizsgálatra, terápiára lehet szükség: 

• Amikor a gyermek olyan szervi tüneteket mutat, melyek hátterében - az előzetes orvosi vizsgálat alapján - lelki tényezők állhatnak, és amelyek kezelése nem várhat (pl. nem eszik, visszatartja a székletét, bepisil, rendszeresen fáj a feje vagy a hasa).

• Amikor a gyermek olyan viselkedési sajátosságokat, érzelmi reakciókat produkál, melyek megértéséhez és kezeléséhez nem elegendő a szülőkkel való konzultáció (pl. komoly dühkitörések, szélsőséges visszahúzódás, erősen hullámzó kedélyállapot, önsértés, öngyilkossági gondolatok, elhúzódó gyász).

• Amikor a gyermeket tartós és súlyos ártalom érte (pl. testi, lelki bántalmazás).

• Amikor a gyerek valamilyen tanulási nehézséggel küzd. 

• Amikor a szülő van olyan nehéz élethelyzetben, hogy átmenetileg egyedül nem képes a gyermek támogatására (pl. válik, elvesztette egy közeli hozzátartozóját, elvesztette a munkahelyét).

Szerencsés, ha a szülő felkészíti kicsi vagy kamasz gyermekét a pszichológussal történő találkozásra. Amennyiben bizonytalan ennek mikéntjében, kérheti a pszichológus segítségét. A felkészítés egyszerű: legyünk őszinték, osszuk meg gyermekünkkel - életkori, értelmi szintjének megfelelően - hogy miért jöttünk el a pszichológushoz, miben szeretnénk segítséget kérni (pl. mondjuk el neki, hogy megijeszt bennünket a szomorúsága, magánya és segíteni szeretnénk, vagy arra vágyunk, hogy kevesebb veszekedés legyen otthon, vagy szeretnénk, ha jobban tudná uralni indulatait). Fontos, hogy érezze, „mi”, a család kérünk segítséget, a problémát ne terheljük gyermekünkre, még akkor sem, ha ő változott meg, és látszólag csak vele van baj. Azt viszont nem kell, sőt nem is szerencsés előre megbeszélnünk, hogy gyermekünk hogyan viselkedjen, mit tegyen, és mit ne tegyen, miről beszéljen, vagy miről ne beszéljen a pszichológusnál, hiszen ez éppen abban akadályozná meg, hogy spontán és önmaga lehessen. A találkozások után se faggassuk őt, ám ha mesél, örüljünk neki és hallgassuk meg.

A vizsgálat előtt a szülővel és a gyermekkel is szóbeli szerződésben rögzítjük annak hogyanját, miértjét és célját. A gyermekkel/kamasszal kötött szerződés lényeges pontja a pszichológus titoktartása. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a találkozásokon elhangzó beszélgetésekből, az ott készített alkotásokból a szakember annyit oszt és mutat meg a szülőnek, amennyit a gyermek engedélyez. A szülők ettől akár kirekesztve is érezhetik magukat, de a gyermekkel való bizalmi kapcsolat kiépítéséhez és fenntartásához, a problémák megértéséhez és kezeléséhez a titoktartás mégis nélkülözhetetlen.

A kisgyermekek és kamaszok akkor lesznek őszinték, akkor tudják - akár a közös játékon keresztül, akár szóban - feltárni nehézségeiket és félelmeiket, ha bizalmat éreznek a szakember iránt. A bizalom abban a folyamatban születhet meg, amelyben a pszichológus a gyermekkel kapcsolatba lépve, őt figyelve és megértve, ráhangolódik érzelemvilágára. A szülő, bár fizikailag nincs jelen a vizsgálatokon, de hozzáállását, elfogadását, vagy éppen ellenérzését gyermeke pontosan érzi, és akár át is veheti. Éppen ezért elengedhetetlen, hogy a szülő megértse és elfogadja a vizsgálat okát és szükségességét, és hogy maga is bízzon a szakemberben, mert ez a gyermek bizalmának a kulcsa is.

Lássuk most, hogy miből is áll a gyermekpszichológus eszköztára. A rendelőbe lépőt egy gyerekszoba látványa fogadja. Az asztalon színes ceruzák, zsírkréták, festékek és gyurma. A polcokon mesekönyvek és játékok: építőkocka, babaház, különböző figurák, bábok, autók, vonatok, játékállatok, társasjátékok. Mind-mind olyan eszközök, amelyekben benne rejlik a gyermekekkel való kapcsolatteremtés, ismerkedés lehetősége. A szobában egy beszélgetésre alkalmas tér is ki van alakítva, asztallal, fotelekkel, ahol a nagyobb gyermekek, kamaszok is megnyílhatnak. 

A kisgyermekek és kamaszok – természetüktől függően - sokféleképpen viselkedhetnek ebben a helyzetben. Vannak, akikhez könnyebb, míg másokhoz nehezebb megtalálni az utat. Van olyan kisgyermek, aki az első alkalommal csak ácsorog a játékpolc előtt, és nem nyúl semmihez, más a fotel biztonságát választja. Van, aki mindent megnézeget, megfog egy pillanatra, kérdezősködik, de semmivel nem játszik hosszabban. Megint más azonnal elmélyült játékba fog. A kamaszok egy része nyitott, beszédes, mások akár elutasítóak is lehetnek, mert nem értik, miért kell itt lenniük, szégyellik, hogy pszichológushoz küldték őket. Ilyenkor a szakembernek rá kell hangolódnia a gyerek érzéseire, figyelemmel, játékkal, kérdésekkel, bizonyos esetekben hallgatással kell segítenie őt az oldódásban.

A spontán játék lehetősége amellett, hogy segíti a feloldódást, az önkifejezést, egyben számos információt is hordoz a szakember számára. Fontos megfigyelési szempont lehet, hogy a gyermek hogyan használja a rendelkezésére álló teret, milyen játékot, tevékenységet választ, egyáltalán tud-e választani. Az is lényeges kérdés, hogy miként kapcsolódik a szakemberhez, bevonja-e a játékába, vagy csak hagyja, hogy figyelje őt, beszélget-e vele, feltesz-e kérdéseket, vagy válaszol-e a kérdéseire.

Az ismerkedéshez – a spontán tevékenységeken kívül - egy tesztkészletis a pszichológus rendelkezésére áll. A tesztek kiválasztása a gyermek életkorától és a probléma természetétől függ. Fontos tudnunk, hogy egy teszt nem elegendő: több találkozásra, ezek során a viselkedés megfigyelésére, és több teszt”feladat”elvégzésére van szükség a teljes kép kialakításához. A tesztekben közös, hogy egy irányított tevékenységen, játékos feladaton keresztül adnak lehetőséget az önkifejezésre, a munkáin és a munkamódján keresztül a gyermek/kamasz megismerésére. Bármilyen tesztet is használunk, azok témái és értékelésük szempontjai is változatosak, a tartalom mellett fontos a válaszok megalkotásának módja is.

Bizonyos tesztek működésbe hozzák a fantáziát, ezáltal segítik a gyermeket, hogy a valóságtól kicsit elrugaszkodjon, eltávolodjon, és az így létrejött képzeleti térben mutathassa meg érzelemvilágát, lelkiállapotát. A változatos, olykor játékos feladatok (pl. rajzolás, történetszövés képek alapján, építkezés, önmagunk különböző helyzetekben való elképzelése, asszociációk tintafoltok alapján) inspirálják a képzeletet, és egyben szabad felületet kínálnak a gyermek/kamasz valós vagy vágyott világának, kapcsolatainak, konfliktusainak megjelenítésére. A szakember így bepillantást nyerhet a gyermek élményvilágába, és jobban megértheti nehézségeit.

Más tesztek teljesítményhelyzet elé állítják a gyermeket. Az ilyen típusú feladatokkal felmérhető pl. a munkatempó, a figyelem kapacitása, a szókincs és a kifejezőkészség, a gondolkodás minősége. Képet alkothatunk a különböző képességek szintjéről, azok kiegyenlítettségéről vagy szórtságáról: összességében feltérképezhetők az erősségek és gyengeségek. A teszteredmények iránymutatóak a tanulási nehézségek hátterének tisztázásához, a fejlesztés irányának meghatározásához.

Végezetül tekintsük át a teljes folyamatot. A kapcsolatteremtő, ismerkedő, problémát körüljáró találkozások, azaz maga a vizsgálati szakasz, jellemzően 4-5 alkalmat vesznek igénybe. A spontán beszélgetéseket, a játékhelyzetet általában teszthelyzet követi. A teszteredményeket a pszichológus áttekinti, majd leül a szülőkkel egy összegző beszélgetésre. Ennek során - már a teszteredmények tükrében - de továbbra is a szülővel együttgondolkodva érthető meg a hozott probléma háttere, és alakítható ki a megoldáshoz vezető út, amely lehet pl. a gyermek/kamasz rendszeres pszichoterápiás ellátása. Fontos azonban, hogy a szülő továbbra is a folyamat szerves része maradjon, ennek kereteit és módját is tisztázza vele a szakember a megbeszélésen.

A következő részben bemutatjuk, hogy mi történik a gyermek/kamasz problémáinak azonosítása után, hogyan működik a pszichoterápia, és hogyan vonható be a terápiás folyamatba a szülő. Tartsanak velünk továbbra is!

Kovács Erika

Itt íratkozhat fel folyamatosan frissülő tartalmainkra (RSS)

Tartalom átvétel