Napi gondolatébresztő

Légy kedves. Akárkivel találkozol, nagy gondja van.

Az élet második fele

Tükörtábla – diagnosztika és terápia

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Korunkban a tanulási problémák megelőzésében és terápiájában nagy hangsúly helyeződik a mozgás fejlesztésére.  A nagymozgások fejlesztése leginkább óvodás és kisiskolás korban indokolt, bár létezik mozgásterápia, mely felnőtt korban is alkalmazható. Tapasztaljuk, hogy a mozgásfejlesztések nyomán beindul az érési folyamat, javul a koordináció, az egyensúly, a figyelem. Sok esetben mégis azt érezzük, hiányzik még valami, ami az írásmozgást, a kéz finommozgásait árnyaltabban fejleszti, ügyesíti, az írásképet javítja.  Erre alkalmas módszer, illetve eszköz a tükörtábla.

Mi a tükörtábla? Elméleti hátterének kidolgozása P. Mesker holland neurológus nevéhez fűződik, a diagnosztikus és terápiás program létrehozója hazánkban Lesóné Kónya Mónika. A tükörtábla segítségével dinamikus grafomotoros (írásmozgás, a kéz finommozgásai) vizsgálatot végezhetünk, mely pontosabb képet ad a kezességről, a lateralizációról (a kialakuló, vagy már kialakult oldaliságunkról: jobb, vagy bal), a kéz fejlődési szintjeiről. A tükörtábla nem anyagáról, hanem funkciójáról kapta a nevét, ugyanis függőleges síkban a két kéz egyszerre mozog, tükörképei egymásnak.  A tábla T betűhöz hasonló alakú, egy vízszintes lapra merőlegesen illesztett falemez a tulajdonképpeni író felület. Ezzel szemben ül a gyerek, homlokát nekitámasztja, és mivel ez függőleges sík, a tábla jobb-és bal oldalára képes egyszerre írni, rajzolni. Minden esetben két irányban rajzoltatunk, egy tőlünk távolodó, illetve vissza, azaz felénk tartó irányban.

Hogyan fejleszt? Akárcsak a nagymozgásoknak, úgy a kéz fejlődésének is pontosan elkülönülő szakaszai vannak. Az ideális végállomás a stabil egykezesség, azaz vagy a jobb, vagy a bal kezünk ügyesebb, és írókezünkké is ez válik majd. Sok esetben ez a folyamat elakad, nem feltétlen lesz az írókéz az „ügyes” kezünk. Például a mindennapi cselekvéseket, sportolást, varrást, főzést, stb. jobb kézzel végezzük, de írni csak ballal tudunk, vagy pont fordítva. Természetes, hogy a kisebb óvodás gyerek még mindkét kezét használja, majd ahogyan növekszik, ügyesedik, egyre inkább előtérbe kerül az egyik kéz használata a finomabb mozgások során. Ez általában 6-7 éves korra tehető, de nincsenek éles határok, mert igazából a stabil egykezesség-dominancia az írástanulássorán szilárdul meg.  A kialakuló kezesség megerősödése játékos helyzetben, mindennapi tevékenységek során, „kézműveskedések” alkalmával történik. Soha ne szoktassuk át másik kézre gyerekünket! Ha nagycsoportos óvodások még feltűnően sokszor váltogatják kezüket a rajzolás, hajtogatás, vágás, stb. során, érdemes szakemberhez fordulni, mert lehet, hogy egy mozgásfejlesztés, finommozgás-fejlesztés megoldja a problémát.

Kiknél alkalmazható? Óvodás kortól kezdve minden korosztálynál, beleértve a felnőtteket is. A tükörtáblát óvodásoknál prevenciós jelleggel használjuk. Segíti a kezesség kialakulását, ügyesíti a kezek szinkron mozgását, javítja a szem-kéz koordinációt, a két agyfélteke összehangolt működését, az irányok megkülönböztetését a táblán. Javítja a figyelmet is, hiszen nehéz, koncentrált mozgásformáról van szó. Iskolásoknál a fentieken kívül újratanítja a betűket: a mozgás, a beszéd, a látott kép összekapcsolódik, mely stabil emléknyomot hagy, ezért alkalmas diszgráfia (írászavar) terápiaként is. A módszer korszerű, hiszen a mozgás segíti a kognitív fejlődést. Az íráson kívül javíthatja az olvasási problémák egy részét is, hiszen a tükörírás során elkülönül a jobb és bal oldal, a jelentéshordozó és az értelmezhetetlen íráskép: vagyis jelentést csak az olvasható szó hordoz, a tükörkép nem, hiszen ott fordított betűképet látunk. Például jobb kezes gyereknél a jobb táblafélre írt szavak olvashatóak lesznek, mert jobbról balra haladó irányt követ, míg a másik irányból írt szavak olvashatatlanok lesznek, tartalom nem kapcsolódik hozzájuk, csak a mozgás. A tükörtábla diagnosztika fényt derít a valódi egykezesség kialakulási folyamatában létrejött elakadásra.  Az eredmény tükrében kerül sor a terápiára attól függően, hogy melyik fejlődési szinten tart a gyerek vagy a fiatal.  Ha nagyon kezdeti szakaszban rögzült a folyamat, nem végezhető tükörtábla-terápia, ilyenkor a nagymozgások fejlesztése az elsődleges cél.

A fejlesztés sorrendje pontosan meghatározott: óvodásoknál játékos mozgások, kirakók előzik meg, majd a táblán rajzos feladatok követeznek, természetesen minden mozgás szinkronban, mindkét irányban történik. Iskolásoknál gyorsabb tempóban haladunk, az írás kap nagyobb hangsúlyt. A fejlesztés időtartama egyénenként változó, óvodásoknál rövidebb, nagyobbaknál általában egy tanévet felölelő programra van szükség.

Schmelhaus Edit – gyógypedagógus

Felhasznált irodalom: Lesóné Kónya Mónika, Tükörtábla-terápia, ELTE Eötvös Kiadó, 2010, Budapest.

 

 

Itt íratkozhat fel folyamatosan frissülő tartalmainkra (RSS)

Tartalom átvétel