Napi gondolatébresztő

Egyszer, az élet közepe táján a gyermekkori illúziók utolsó szikrája is kialszik -- mindenesetre csakis egy ideálisnak elgondolt életben; nem is olyan kevesen örök gyermekként szállnak sírba --, és a szülői képből előlép a felnőtt ember archetípusa: a férfi képe, amilyennek a nő ősidők óta tapasztalta, illetve a nő képe, ahogyan ezt a férfi öröktől fogva önmagában hordja.
Föld és Lélek

Amikor fejlesztésre van szükség...

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Minden gyermeknek megvan a maga természetes fejlődési ritmusa. Vannak azonban olyan gyerekek, akiknek a belső ritmusa különféle okoknál fogva (fizikai, idegrendszeri, lelki, családi, vagy más okok) megváltozott ütemű. Ez a ritmus lehet nagyon gyors, vagy éppen túl lassú. A személyiség mint egész egy olyan személyiség és/vagy képesség–résszel működik, ami megváltoztatja a fejlődési ütemet, sajátossá, egyénivé formálja azt.

Amikor a gyermeknek nehézségei vannak, akkor első ösztönös reakciója az, hogy elrejtse az elől, aki azt észrevehetné, hiszen mindenki a jó oldalát szeretné mutatni. A fejlesztés folyamatában sincs más lehetőség, minthogy mi is „erről az oldalról” induljunk el, és az erősségeket elismerve, ezekhez zárkóztassuk fel a gyengébb képességeket.

A fejlesztés: az öngyógyító fejlődés támogatása. Minden gyermek fejlődni akar, meg akar felelni, szeretetre méltóvá akar válni. Megláttatja erősségeit, s az értőktől segítséget kér – olykor egyre erősebb jelekkel-  nehézségei leküzdéséhez. A fejlesztés lépcsőfokait a személyiség fejlődésének törvényszerűségei határozzák meg. Csak a magát elfogadottnak, szerethetőnek érző gyermek képes tanulni, fejlődni. A fejlesztés sem követhet más „nyomvonalat”, az érzelmi és szociális megerősítés után következhet akár a motoros, akár a kognitív fejlesztés.

Itt íratkozhat fel folyamatosan frissülő tartalmainkra (RSS)

Tartalom átvétel