Napi gondolatébresztő

Turóczi Attila képe

Semmi nincs lelkileg erőteljesebb hatással a gyermekekre, mint a szülők meg nem élt élete.

Gondolatok az apáról, az anyáról és a gyermekről

Gyermekpszichológusnál II. - Szülőkonzultáció

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

A cikk megjelent a Babainfo Magazin 2013 július-augusztusi számában

Ahogyan az előző részben ígértem, most a szülőkonzultáció témakörét járjuk körbe. Megtudhatjuk, mi is ez az ellátási forma, milyen esetekben indokolt, hogyan zajlik általa a problémás területek azonosítása és a változás elindítása.

A gyermekpszichológus a szülővel történő első két találkozás során megismeri a hozott problémát, és a kisgyermek vagy a kamasz fejlődéstörténetét. Az így szerzett információk és a személyes kapcsolatban született benyomások alapján képet alkot a nehézségek természetéről, és számba veszi a megoldási lehetőségeket.

A szülőkonzultáció, mint módszer abban az esetben kerül alkalmazásra, amikor a szülő olyan nevelési kérdéssel, vagy egy olyan különleges élethelyzetből fakadó problémával érkezik, mellyel kapcsolatban már az első beszélgetés során körvonalazódik, hogy megoldásához, a változás elindításához a szülővel történő további beszélgetésekre van szükség. A viselkedésváltozás, a tünetek ugyan a kisgyermeknél vagy a kamasznál jelentkeznek, megoldásukhoz mégis elegendőnek látszik a szülővel történő együttgondolkodás, alternatív megoldásmódok, reakciók kidolgozása.

Gondoljunk például a válásban lévő szülőkre. Mindkét felnőttben nagy lehet a fájdalom, és sok sérelmet hordozhatnak magukban, így legjobb szándékuk ellenére is nehezen egyezhetnek meg a gyermekükkel kapcsolatos kérdésekben. Előfordulhat, hogy rajta keresztül kommunikálnak, üzengetnek egymásnak, vagy nem képesek egymás iránti indulataikat háttérbe szorítani előtte, és az is megtörténhet, hogy nem tudják előtérbe helyezni gyermekük érdekeit, és ennek megfelelően megállapodni egymással. Ilyenkor a gyermek viselkedése megváltozhat: nyugtalan lesz, nem tud elaludni, rosszakat álmodik, romlanak a jegyei, verekedni kezd, vagy nagyon visszahúzódik, szótlanná válik. Ezek aggasztó jelek, a változáshoz mégsem arra van feltétlenül szükség, hogy a gyermek pszichoterápiába kerüljön. Ilyen esetben a gyermeknek elsősorban arra van szüksége, hogy a szülei közötti kommunikáció javuljon - ebben segíthet a konzultáció -, mert ezáltal újra biztonságban érezheti magát.  

Szülőkonzultációt tehet szükségessé a családban történt haláleset is. Ilyenkor a szülő is gyászol, saját érzései, fájdalma miatt nehezen találja meg a helyes szavakat és válaszokat gyermeke kérdéseire. A szülők és a pedagógusok is látják a gyermeken a változást, ami nyugtalanító lehet - bár sok esetben a természetes gyászfolyamat velejárója -, és úgy érezhetik, hogy a gyermeknek pszichológiai segítségre van szüksége. A szülők nagy része azonban képes a gyászban gyermeke lelki kísérésére, csak meg kell őt erősíteni ebben azzal, hogy saját gyászában segítséget, a gyermeki gyásszal kapcsolatban információkat kap. A szülőkonzultáción a szülő és a szakember együtt keresi meg a megfelelő szavakat és viselkedésmódokat a gyermekkel szemben, ami önmagában elegendő lehet ahhoz, hogy a gyászfolyamat egészségesen menjen végbe, és a gyermek megnyugodjon.

A fenti példák után ismerjük meg részletesebben a szülőkonzultáció kereteit és lehetséges tartalmi összetevőit.

A szülővel arra szerződünk, hogy egy probléma megoldásán, egy meghatározott célon fogunk együtt dolgozni. A fenti példákon kívül ilyen lehet például egy rosszul és keveset alvó kisgyermek alvási szokásainak megváltoztatása, a tanulásban önállótlan iskolás önállósodásának segítése, vagy a kamaszkori viselkedési sajátosságok kezelési lehetőségeinek megbeszélése. Nem csak a cél meghatározott, hanem az időtartam is: a probléma természetétől függően elképzelhető, hogy 1-2 alkalom is elegendő, de az is előfordulhat, hogy 8-10 találkozásra is szükség van. Változó lehet az is, hogy ki van jelen a konzultáción: leggyakrabban az anya, szerencsés esetben mindkét szülő, és az is lehet, hogy egy-egy alkalommal a gyermek/kamasz jelenléte is fontossá válik. Az utóbbi azért is lényeges, mert ilyenkor benyomás szerezhető a szülő-gyermek kapcsolat hangulatáról, a család kommunikációs stílusáról, a párbeszéd lehetőségeiről és gátjairól. A pszichológiai konzultáció egy speciális formája az anya-csecsemő konzultáció, mely pl. csecsemőkori alvási, evési nehézségek miatt válhat indokolttá. Ennek során az anya vagy a szülőpár a kisbabájával együtt van jelen, és a probléma körüljárása mellett nagy hangsúly helyeződik a szülők és a kisbaba között zajló interakciókra is.

A szülőkonzultáció során tehát konkrét kérdéseket, nevelési helyzeteket vitatunk meg, közösen végiggondoljuk, hogy milyen út vezethet a kitűzött célhoz (pl. Mit mondjak a gyereknek, hogy miért váltunk el? Hogyan érjem el, hogy önállóan tanuljon? Csak velem hajlandó elaludni, de ez már terhes számomra, mit tegyek?). A konzultációk során láthatóvá válik, hogy milyen megoldási lehetőségeket lát a szülő, ezek mennyire igazodnak a gyermek személyiségéhez, érettségéhez, életkori sajátosságaihoz, mennyire kivitelezhetők, vannak-e alternatív megoldási ötletek. A szülő két találkozás között kipróbálhatja az alternatívákat, majd közösen értékeljük ezek eredményességét, a megjelenő változásokat, sikertelenség esetén együtt kutatjuk az okokat.

A konzultáció lehetőségét a szülők egy része nyitottan és örömmel fogadja, míg mások - akár a szülő, akár a gyermeket a szakemberhez irányító pedagógus - nem érti, hogy ez a forma hogyan változtatna a problémákon, hiszen a „baj” a gyermekkel van, az ő viselkedése változott meg, neki vannak tünetei. Fontos, hogy a szülő megértse a miérteket, és erre leginkább a konzultáció folyamatában nyílik lehetősége. Nyilvánvalóvá válhat számára saját szerepe, rácsodálkozhat saját megoldási kísérleteire, ötleteire, jobban ráláthat gyermekére, annak személyiségére, így a segítés lehetőségeire is.

Amennyiben a szülőkonzultáció nem, vagy csak részben éri el a célját, és kiderül, hogy a háttérben mélyebb problémák húzódnak meg, szükség lehet a kisgyermek, kamasz pszichoterápiás ellátására, sőt akár a szülő egyéni pszichoterápiába irányítására is.

Végezetül – a teljesség igénye nélkül - álljanak itt olyan tipikus helyzetek, melyekben ezzel a beavatkozási móddal jó eséllyel indítható el a változás:

• amikor a korai anya-gyermek kapcsolatban keletkezett valamilyen zavar (pl. koraszülés miatt az anyának nehezebb összehangolódnia csecsemőjével);

• amikor a gyermek még túl kicsi: pl. 0-3 éves csecsemőnél, kisgyermeknél előforduló probléma, hogy nem, vagy alig eszik, nehezen alszik el, éjszaka többször ébred, de a háttérben organikus ok nem mutatkozik (az előzetes orvosi kivizsgálás minden esetben elengedhetetlen!);

• amikor a gyermek/kamasz komolyan ellenáll a pszichológiai foglalkozásnak, így nem marad más lehetőség, mint a szülő érzéseit, nehézségeit megbeszélni, és abban támogatni, hogy szülői szerepében megerősödhessen;

• amikor egyértelmű, hogy a szülők közötti konfliktusok (pl. eltérő nevelési elvek, következetlenség) okozzák a gyermek problémáit;

•  amikor krízishelyzet alakul ki a családban (pl. válás, haláleset, munkanélküliség);

• amikor a szülő valamilyen konkrét nevelési kérdésre keresi a választ (pl. hogyan szoktassam rá gyermekemet az önálló tanulásra).

A következő részben bemutatjuk, hogy mi történik akkor, amikor a szülőkonzultáció önmagában már nem elegendő a problémák rendezéséhez, hanem szükség van a kisgyermek vagy a kamasz pszichológiai vizsgálatára, pszichoterápiás ellátására is. Tartsanak velünk továbbra is!

Kovács Erika

Itt íratkozhat fel folyamatosan frissülő tartalmainkra (RSS)

Tartalom átvétel