Egyszer, az élet közepe táján a gyermekkori illúziók utolsó szikrája is kialszik -- mindenesetre csakis egy ideálisnak elgondolt életben; nem is olyan kevesen örök gyermekként szállnak sírba --, és a szülői képből előlép a felnőtt ember archetípusa: a férfi képe, amilyennek a nő ősidők óta tapasztalta, illetve a nő képe, ahogyan ezt a férfi öröktől fogva önmagában hordja.