Semmi nincs lelkileg erőteljesebb hatással a gyermekekre, mint a szülők meg nem élt élete.

Az éjszakai rettegés civilizált körülmények között még felnőtt embereknél sem föltétlenül rendellenes jelenség. Csak az éjszakai rettegés fokozott mértéke tekinthető kórosnak.

Biológiai síkon a nőnek rendkívül fontos érdeke fűződik ahhoz, hogy megtartsa az egyetlen férfit, míg a férfi legfőbb érdeke arra összpontosul, hogy nőt hódítson meg magának, és természettől fogva ritkán áll meg egyetlen hódításnál.

Egyszer, az élet közepe táján a gyermekkori illúziók utolsó szikrája is kialszik -- mindenesetre csakis egy ideálisnak elgondolt életben; nem is olyan kevesen örök gyermekként szállnak sírba --, és a szülői képből előlép a felnőtt ember archetípusa: a férfi képe, amilyennek a nő ősidők óta tapasztalta, illetve a nő képe, ahogyan ezt a férfi öröktől fogva önmagában hordja.