Nyomtatóbarát változat

EGYÉNI TERÁPIA: A gyermek és a pszichológus közötti négyszemközti helyzetben zajlik, amely azonban nem jelenti, és nem is jelentheti a szülő kizárását a történésekből. A pszichológus a szülővel időről időre leül megbeszélni a terápiás hatásokat, a tünetek és a viselkedés változásait.

• Játékterápia: A játék a gyermek lételeme, ezen a szimbolikus formán keresztül könnyebben fejezi ki magát, mutatja meg aktuális érzéseit, gondolatait. A terápiás térben a pszichológus részesévé válik a gyermek játékának, miközben lehetősége nyílik megfigyelni viselkedését is. Igyekszik megérteni a játék mélyebb jelentését, majd összefüggésbe hozni a gyermek/család aktuális nehézségével, így segítve helyzetük megértését, megoldását, a tünetek csökkentését. A nevelési tanácsadós gyakorlatban az egyik leggyakoribb terápiás forma.

• Feltáró terápia: A jelen problémát előidéző, de ismeretlen tényező (érzés, vágy, múltbeli esemény, minta stb.) megtalálása által a tünetek oki kezelése.

• Támogató terápia: A cél a segítséget kérő gyermek, kamasz, szülő támogatása saját megoldásainak megtalálása érdekében.

• Relaxációs- és szimbólumterápia: A relaxációs gyakorlatok során megtanuljuk ellazítani izmainkat, majd a testérzeteinkben így bekövetkező változások visszahatnak pszichénkre, azaz oldják a stresszt, segítik a pihenést, a tanult tudás elmélyítését, az érzelmi–indulati élet szabályozását, a nagyobb önismeret megszerzését, a lelki problémák feldolgozását. Relaxált állapotban esetenként szimbólumok segítségével mélyítjük az élményt, az önmagunkról szerzett tudást.

CSOPORTTERÁPIA:

• Családterápia: A családterápia a rendszerszemlélet alapján működő, hatékony terápiás módszer. Ez a megközelítés az egyént (esetünkben a problémás gyereket) nem külön „egységként”, hanem a család, mint rendszer részeként kezeli. A családtagok kapcsolata, egymáshoz való viszonya, kommunikációja határozza meg  viselkedést, így a problémás viselkedést is. A szemlélet előnye, hogy nem a gyermeket tekinti egyedül a „baj forrásának”, ezzel leveszi a gond súlyát a gyerek válláról, és az egész családot partnerként kezelve bevonja a megoldás, a hatékonyabb együttműködés megtalálása/kidolgozása érdekében. 

  A családterápiában a családtagokat közös munkára hívjuk a közös cél elérése (a változás) érdekében, egyformán fontosnak tartva minden tag véleményét és érzéseit. A hangsúly a családi kapcsolatok feltérképezésén és formálásán van – ennek segítségével ugyanis nemcsak az együttélés minősége javul, hanem a családtagok egyéni problémái is oldódnak.

• Párterápia: A pár-/szülőterápia szintén a rendszerszemlélet alapján működik (lásd családterápia). A párkapcsolat (szülők, házaspárok, párok) javulását, az együttműködést, és a konfliktusok megoldását célozza a hatékonyabb kommunikáció, a másik és önmagunk mélyebb megismerése segítségével. A saját családból hozott minták (szülői, házastársi) ugyanis nagyban meghatározzák azt, ahogyan a párkapcsolatban, vagy szülőként működünk – ezért a minták tudatosítása, elfogadása vagy módosítása segít összehangolódni társunkkal, és harmonikusabbá tenni a családi életet. Mivel a (házas)pár a család "motorja", a párkapcsolat javulása érezhetően kihat az egész család működésére, jóllétére is. 

• Gyermekcsoport (pl. pszichodráma)

  Nevelési Tanácsadónkban 5 éve indítunk gyerekpszichodráma csoportokat, elsősorban iskolába készülő olyan nagycsoportos óvódások számára, akiknek a társas kapcsolataiban észlelhető zavar.

  A csoportban a gyerekek a maguk által kitalált meséket, történeteket jelenítik meg. Ilyenkor különböző szerepekbe bújva a szimbólumok nyelvén formálják meg és játsszák ki szorongásaikat, feszültségeiket, vágyaikat. A történetek megalkotásánál, a jelenetek megelevenítésekor újra és újra átélhetik saját alkotókészségük – kreativitásuk – pozitív erejét.

  A csoport az egyén élményeit, viselkedését hol felnagyítja, megsokszorozza, hol elhalványítja, illetve korrigálja. Ugyanakkor a gyerekek a csoporttal való azonosulás során megtanulnak kompromisszumokat kötni a saját igényeik és a csoport elvárásai között, átélik azt , hogy egy adott közösséghez való tartozás örömteli élménye megéri ezt a fáradságot.

  A szülőktől kapott leggyakoribb visszajelzések szerint e módszer hatására a gyerekek nyitottabbá, felszabadultabbá, magabiztosabbá válnak a kortárs közösségben, társaikkal a konfliktusok megoldására törekednek.

  Mindazonáltal előfordul, hogy a gyerek tüneteinek okai ezen keretek között nem, hanem csak egyéni vagy családterápia keretei között orvosolhatóak.

  A pszichodrámának mint alkotásnak van egy művészeti–esztétikai hatóereje is. Ennek lírai megfogalmazását olvashatjuk Szabó Judit pszichológus alábbi soraiban:

  Nekem a pszichodráma táncoló lány. Szép, fiatal, titokzatos és rendkívül vonzó. Fáradhatatlan, örökké meg-megújuló, mozgása improvizatív, és belülről hallja a zenét. Elbűvöl, és elvezet az ígéret földjére, ahol minden lehet, és én minden lehetek. Rólam szól, és megmutatja, hogy én vagyok te és te vagy én. Nem tűri a közhelyeket, lényében hordozza a bölcsességet és a mélységet. Életről szól és halálról, mint minden művészet.