Napi gondolatébresztő

Turóczi Attila képe

Nagy önfegyelem, hallatlan tudatosság kell ahhoz, hogy igazán önmagunkat tudjuk adni, és igazán az jöjjön belőlünk, ami önmagától kívánkozik.

I.2. Pszichoterápiák

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

EGYÉNI TERÁPIA: A gyermek és a pszichológus közötti négyszemközti helyzetben zajlik, amely azonban nem jelenti, és nem is jelentheti a szülő kizárását a történésekből. A pszichológus a szülővel időről időre leül megbeszélni a terápiás hatásokat, a tünetek és a viselkedés változásait.

  • Játékterápia: A játék a gyermek lételeme, ezen a szimbolikus formán keresztül könnyebben fejezi ki magát, mutatja meg aktuális érzéseit, gondolatait. A terápiás térben a pszichológus részesévé válik a gyermek játékának, miközben lehetősége nyílik megfigyelni viselkedését is. Igyekszik megérteni a játék mélyebb jelentését, majd összefüggésbe hozni a gyermek/család aktuális nehézségével, így segítve helyzetük megértését, megoldását, a tünetek csökkentését. A nevelési tanácsadós gyakorlatban az egyik leggyakoribb terápiás forma.

  • Feltáró terápia: A jelen problémát előidéző, de ismeretlen tényező (érzés, vágy, múltbeli esemény, minta stb.) megtalálása által a tünetek oki kezelése.

  • Támogató terápia: A cél a segítséget kérő gyermek, kamasz, szülő támogatása saját megoldásainak megtalálása érdekében.

  • Relaxációs- és szimbólumterápia: A relaxációs gyakorlatok során megtanuljuk ellazítani izmainkat, majd a testérzeteinkben így bekövetkező változások visszahatnak pszichénkre, azaz oldják a stresszt, segítik a pihenést, a tanult tudás elmélyítését, az érzelmi–indulati élet szabályozását, a nagyobb önismeret megszerzését, a lelki problémák feldolgozását. Relaxált állapotban esetenként szimbólumok segítségével mélyítjük az élményt, az önmagunkról szerzett tudást.

CSOPORTTERÁPIA:

  • Családterápia: A családterápia a rendszerszemlélet alapján működő, hatékony terápiás módszer. Ez a megközelítés az egyént (esetünkben a problémás gyereket) nem külön „egységként”, hanem a család, mint rendszer részeként kezeli. A családtagok kapcsolata, egymáshoz való viszonya, kommunikációja határozza meg  viselkedést, így a problémás viselkedést is. A szemlélet előnye, hogy nem a gyermeket tekinti egyedül a „baj forrásának”, ezzel leveszi a gond súlyát a gyerek válláról, és az egész családot partnerként kezelve bevonja a megoldás, a hatékonyabb együttműködés megtalálása/kidolgozása érdekében. 

    A családterápiában a családtagokat közös munkára hívjuk a közös cél elérése (a változás) érdekében, egyformán fontosnak tartva minden tag véleményét és érzéseit. A hangsúly a családi kapcsolatok feltérképezésén és formálásán van – ennek segítségével ugyanis nemcsak az együttélés minősége javul, hanem a családtagok egyéni problémái is oldódnak.

  • Párterápia: A pár-/szülőterápia szintén a rendszerszemlélet alapján működik (lásd családterápia). A párkapcsolat (szülők, házaspárok, párok) javulását, az együttműködést, és a konfliktusok megoldását célozza a hatékonyabb kommunikáció, a másik és önmagunk mélyebb megismerése segítségével. A saját családból hozott minták (szülői, házastársi) ugyanis nagyban meghatározzák azt, ahogyan a párkapcsolatban, vagy szülőként működünk – ezért a minták tudatosítása, elfogadása vagy módosítása segít összehangolódni társunkkal, és harmonikusabbá tenni a családi életet. Mivel a (házas)pár a család "motorja", a párkapcsolat javulása érezhetően kihat az egész család működésére, jóllétére is. 

  • Gyermekcsoport (pl. pszichodráma)

    Nevelési Tanácsadónkban 5 éve indítunk gyerekpszichodráma csoportokat, elsősorban iskolába készülő olyan nagycsoportos óvódások számára, akiknek a társas kapcsolataiban észlelhető zavar.

    A csoportban a gyerekek a maguk által kitalált meséket, történeteket jelenítik meg. Ilyenkor különböző szerepekbe bújva a szimbólumok nyelvén formálják meg és játsszák ki szorongásaikat, feszültségeiket, vágyaikat. A történetek megalkotásánál, a jelenetek megelevenítésekor újra és újra átélhetik saját alkotókészségük – kreativitásuk – pozitív erejét.

    A csoport az egyén élményeit, viselkedését hol felnagyítja, megsokszorozza, hol elhalványítja, illetve korrigálja. Ugyanakkor a gyerekek a csoporttal való azonosulás során megtanulnak kompromisszumokat kötni a saját igényeik és a csoport elvárásai között, átélik azt , hogy egy adott közösséghez való tartozás örömteli élménye megéri ezt a fáradságot.

    A szülőktől kapott leggyakoribb visszajelzések szerint e módszer hatására a gyerekek nyitottabbá, felszabadultabbá, magabiztosabbá válnak a kortárs közösségben, társaikkal a konfliktusok megoldására törekednek.

    Mindazonáltal előfordul, hogy a gyerek tüneteinek okai ezen keretek között nem, hanem csak egyéni vagy családterápia keretei között orvosolhatóak.

    A pszichodrámának mint alkotásnak van egy művészeti–esztétikai hatóereje is. Ennek lírai megfogalmazását olvashatjuk Szabó Judit pszichológus alábbi soraiban:

    Nekem a pszichodráma táncoló lány. Szép, fiatal, titokzatos és rendkívül vonzó. Fáradhatatlan, örökké meg-megújuló, mozgása improvizatív, és belülről hallja a zenét. Elbűvöl, és elvezet az ígéret földjére, ahol minden lehet, és én minden lehetek. Rólam szól, és megmutatja, hogy én vagyok te és te vagy én. Nem tűri a közhelyeket, lényében hordozza a bölcsességet és a mélységet. Életről szól és halálról, mint minden művészet.

Itt íratkozhat fel folyamatosan frissülő tartalmainkra (RSS)

Tartalom átvétel